Ellenszélben

Az audiencián a régi arcok

régi reflexekkel. Nincs annyi

jól bejáratott szakember, 

ajtónállótól hóhérig

a megszokott gárda.

Értik a csíziót. Csak mintha direkt

nem vennék tudomásul,

hogy bealkonyult a kis, infantilis

mutyiknak is. 

Csak mintha direkt...

Nem eldönthető, ha déli szél fúj

megkülönböztetik e a sólymot a gémtől;

vagy tudva tudják, minden ilyen

összetévesztés az új király nevében

fogja a népet tovább triggerelni -

hogy állják körül eztán is a kivégzést

fújoljanak, borzongva lessék

a végső szégyen testből facsarását,

hogy tudják a helyük, hogy lássák 

a szekérre hányt, bűzhödt halomban:

világunk mit se változott.

Az audiencián a régi arcok.

Elnézem őket, irányát lesik

az új szeleknek - pedig ez csak

az alapkőletétel óta változatlan, 

ablaksorokból kelő, 

rég megszokott huzat.

Ó uram! Hogy a vérbe lehetne a

huzatot is lecserélni?