egy lárva hagyja, bábozzanak vele;
a szürke éhes, borzongó eget nő,
alföldszint pendül, lazult küllőzene -
a széllel néha terhes mérge jön
az egymást furdalni ingerlő ősznek.
Helyezkedünk. Majd nagycsütörtökön
sem ül melléd, aki ma előz meg.
Kereszt csak dísznek, megváltás se lesz,
remény és félsz most egyként elereszt:
hogy üdvözülne? Éh, nem pisla lélek -
lassan összeér szereplő, szerep,
az összeférhetetlen mérgek fékezett
reakciói szintúgy összeérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése