Kiböfögések

Nekem ez a műfajom.

Kiböfögöm.

Nekem kiböfögéseim vannak.

Nem a lélegzet ritmusában

csivitelek a madarakkal,

növök az ágakkal -

nem virágzik.

Nem terem.

Nekem kiböfögéseim vannak,

megtalált, felhasadó kőmorzsa képek,

angyal,

Sziszüphosz,

Jézus -

hiszem, hogy lakik valamiféle élet

a mese alatt, 

még ha nem is tudjuk, hogy valójában milyen.

Szóval nekem kiböfögéseim vannak, 

és én ezt egyáltalában nem szégyellem.

Lehet, hogy ennyre vagyok képes,

lehet, hogy ennyi az enyém, 

lehet, hogy ez az én világom,

lehet, hogy ennek a világnak

tényleg ez a tükre -

vagy csak ennyit engedek belőle látni.

Ennél sikoltóbb mélységei,

és sztratoszférikus magasságai vannak -

ötvennégyegésznyolctized millió fényév

mély, ködpaca galaxis távlata van.

Nekem kiböfögéseim vannak,

mert akkora tartalmak, hogy csak úgy, simán

nem hussannak ki belőlem -

megrecsegtetik a hangszálaim.

Jól eső fájdalom.

Viszont mindezek okán nem ritmusosak.

Nem tud úgy létezni,

nem tud úgy működni,

nem tud úgy élni mint egy népdal,

mint egy azt gondoltam, eső esik -

nekem kiböfögéseim vannak. 

Vagy elfogadod, vagy nem.

Ez a te döntésed.

Én azt hiszem, ezt már zsigeri szinten

régesrégen eldöntöttem.

(-)