Elmondhattam volna önnek,
torokfojtó idők jönnek -
űrben úszunk, világsérülékeny,
vékony védőréteg mégse-légűrében,
itt terjed hang, de e széles járdán
direkt elém lépve, közlekedés-zárvány
szerepében, kezdetben némán
önben a légűr-úr vicsorgott énrám.
Azaz hát a fasznak tekerek
a járdán, amikor a körút
mentén elvett sávban ott a bicikliút -
kár, hogy mi itt vagyunk, a kihalt és tétlen
szél se fújta, álmos Gutenberg téren.
Apropó.
Egy csoportot egészen utálni nettó
cangásfaj-gyűlölet, véleménygettó -
s nem felelős állampolgár, ki konfliktust nyűget,
csak egy áldozat, akit bedarált a
Nagy Nemzeti Közös Akarattal
Mindent és Mindenkit Gyűlöljünk-művek.
Kicsurog gennyes
mérge a szájsebből.
Mindazonáltal
áldd meg, Isten, agyamart
hontársam bontásban!
Ne űzd ellenséget látónak
rontástan!
Mer' aki most fenyeget,
pengeszóval enyeleg -
eszközhasználatig el
sodorhatja decibel.
Főleg ha én se fogom vissza magam.
Elmondhattam volna önnek, ha végre
nem fröcsögtem volna gyűlöletbeszédre
gyűlt indulattal. A dalnok
szégyenli magát, hogy
tűzzel oltott volna fröccsenő napalmot.
Hiszen
ebben a megavult formáktól revés
légkörben ez a mi munkánk,
és nem is kevés -
hogy bármekkora farok áll az aurába,
lehetőleg gyúlásmentesen,
árnyaltan és békemézesen,
mosolyogva, higgadt, szelíd angyalhangon
küldjük el a 'csába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése