Névtelen

Alexander Jansson: Unnamed

Kettőnk között a neve sincs talánya.

Én ráció fia - te mese lánya.

Vagy én mesémben ahogy nincs a lom

úgy megbecsülve ahogy luftballon

a te kezedben; mintha volna dolga -

világvidámabb, hogyha krumpliorrba

ütközik az észérvek szaga?

Ez távolság, oly nagy. Te, vagy Maga -

még ezt se tudná itt felérni ész:

egyik túl hideg. Másik merész.

Kettőnk között a neve nincs. A táska,

hová utazna, és mi oktatásra -

kinyílna. Bárcsak! Mint a szorgalom.

Padkontinensnyi távolság rokon

és idegen közt. Hol tanulható,

hogyan szülessen kettőnk közt a szó,

ami bohóc és mégis ésszerű -

értelemmel megformált derű?

Lehetnénk ketten másik valaki:

egy értelemlány. Vagy egy mesefi.