mondja a kapualj mellett a teljesen másnak
képzelt funkció. Most portásfülke, ott ahol
a képzelődés se önszántából jár.
Valahonnan szél fúj, ez kelti az itt
egyenletes álhatatossággal aurád cibáló huzatot -
a kövek geometriájánál csak a beléjük
koptatott, karcolt sikolyok
közönyösebbek.
De a beléd kódolt boldogságképesség itt is
kivirágoztatja a körfolyosó neked jutó tortaszeletét.
Ez a remény: két macska kísér fel a lépcsők kijárt,
diszkrét egyenletes eloszlásán.
Ha az emlékezet volnál, aki szárnytollait
rendezgetve áll továbbra is a mélázás felett...
Bár csak privát éhség, akinek meghozták
a neki készült, hanyagul csomagolt nyeldeklést,
az íze egyetemes.
Valamiért mégis. Emlékezetes - azaz a huzat,
amiből majd a közökből kijutva újra szél lesz,
az óceánig viszi, hogy közünk volt hozzá -
ha nem is érezzük, mikor a világ könnye végképp
hullámokba ejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése