Vallomás

Tanú jelét adom, tisztelt íróság;
itt állok (meg ott, meg amott,
tovább állok úgymond), mást nem tehetek.
A dolgok látó kényszere okán
(ha tetszik, ha nem) oktalankodom.

Legyen könnyű nekem -
kérem, ezt kívánják, amíg alatta légzem
legyen könnyű az ég.
Hiszen a mérték itt úgy fújódik
körénk: szivárgó levegőből.

Nem kerülhetem el a kerített terek
(ahogy látható, ha van fény,
van mivel) összelátogatott látomását.
A dolgot látás kényszere okán
a hallomásba is ellátogatnék.

Persze ezek csalóka képek,
nyalóka árnyak, tisztelt íróság;
miért is hinnék el.
Hiszen pusztán a lihegés kényszer-

hordaléka a kifújt adás.