Esőmenet

Ha adta volna az este amit - vagy legalábbis
angyali makacsság fogadta volna el.
Sem ez, sem az. Csak lépcsők felfelé
az öröklött negyedik emeletek pudvás
magasába. Ahol jól kiaszabott árny-
fényjátékból megformált torony
az üres égben kurkászó ujjait
juszt se ejti ölbe.

Ha adta volna utca és arány - vagy legalábbis
a tócsák tükrén egy késett nárcisz-érzet.
Sem ez, sem az. Csak mítoszfogyta árny-
fényjáték jelentés, háttér nélkül;
az ipartelepben árut pakoló
napszámosok esti túlórája
önjár, hajtja, még hajtja magát -
talán az éjfél összehajtogatja.

Fénykalickák, hideg és meleg - vagy legalábbis
villanykörték egymást elárulása.
Sem ez, sem az. A felfénylése mentén
csak annál erősebb árnyék kél, alant,
alantas és felettes. De aki fényt gyújt,
sötétséget teremt körülötte -
nem villany kell ide. Nem díszvilágítás:
otthon-íz parázs.

Ha adta volna. Emlék. varázslat - vagy legalábbis
a tisztesség szerényebb látomása.
Sem ez, sem az. Látványos és hamis
pátoszgesztus kőből, hajtott fémből.
Az áldozatok végképp tehetetlen
mit sem érésére rászegezve.
A párában több sóhajuk lebeg,
a pályaudvar-parti szösz-sötétben.

Ha adta volna önmagát - vagy legalábbis
az önmagának képzelt szerepet.
Se ez, se az. Vénnek való vidék.
Az emlékekből szőtt városok
párálló, vándor denevérpalotái
ahogy belakják a foghíjtelek
sarában parkoló gép-lépték felett
elborult eget.

(-)