 |
| Borsik Miklós: Átoknaptár/szeptember |
Számozatlan
Nyomul a furdalás, a járatlabirintus
folyásos alján. Lásd, honnan folyik.
A dúcot az elméd tévedt
felén, ahol kelt. Annyira
gyorsan, ahogy a villámárvizek
táplálják egymást, tévtan, konteó,
keresd a forrást. Pontosan kitől.
Ahogy az önostorozás, a szóra szó
lejtésére rezonálva befutotta
elméd kerítésfalát. A lelkifurdalás
repkény módjára nedvet hasznosít -
mondd neki, hajtásban a nedvnek,
nem te. A keltő. Az ültető hibás.
(-)
A vers keletkezésének körülményeit kicsit körüljártam egy asztalfiókás bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése