Megtanultunk ingyen izzani -
lámpás mivoltunk nem fújja el a szél,
mind tudjuk, milyen meggyőzhetetlen
létezhetünk a görgő görgetésben,
a reels-videók áramában fürdő
testvéreink mintázatait -
megtanultuk az elsietve késést,
hogy nem illik se múltba, se jövőbe,
mert épp jelen van. Megtanultuk úgy
felöltöztetni időbe száradó
ázó magunk, hogy ne fázzon a fázás,
a melegünknek ne legyen melege -
legyünk, akár a haldokló növényzés,
királydinnye hevült inváziója:
a helyettesítés majd behelyettesít
és valaki úgyis betölti igének
a helyzet be- és kilégzése közben.
Testvéreim! Ha megtanultuk, hát
gyakoroljuk milyen a jelenlét
jutalomból kapott büntetése.
Mert gyönyörűre tisztul az idő,
úgy is, ha a pixel mennyország
nem mutat bennünket semmilyennek -
izzó örömmel mondjunk rá igent:
a nemet mondás nem változtatás,
és legalább tiszteljük meg az Úr
bennünk lakását, hadova nélkül,
felvételtől egész a leadásig -
ahogy éhét dédelgeti a másik,
ahogy éhünk támad és betölt
a megfelelő méretben lakó
jelenlét-ízű bőrben otthonosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése