Zen-fotók: Stekovics Gáspár (81.)

kalász és kereszt

miértünk vetett,

magzó, szél fújt élet -

imád-e téged?

recenzi ó

kétség nem fér hozzá
hogy perfekt lételem
jelentőségű költő
könyvének légtelen
terében engem furdal
(hatvanhetedik oldal)
pár sort szentelt nekem
talán kétségtelen
vagy kétség nem fér hozzá
hogy én így képzelem
s e tisztes bélbelosztály
szerint elégtelen

*

begurultam a kórtermébe
biciklivel hogy jaj mi kéne
ál mában csengetek kicsit
egy nővért egy klasszik dokit
minek ma szépelegni
pöszögni érzelegni
pumpát szentelni jajnak
befordított a falnak

*

sebaj legalább láta
vagy látni képzele
a jelre jel használta el
szegény yorick ha kérdezel
csontnak minek saláta
se dob se szűrt maláta
bár nem vagyok se itt se ott
se trónbitor se trombitás
se szendergés se szundítás
se lét se lót se állapot
se költő éjfele

jól kitörölt vele

Egy reklámra

"olvasni menő"

olvasni sose

volt menő. ülő volt,

fekvő, olykor álló.

Megőriz

Mindenféle nyákozás

szeleiben is a reggelek semmihez

nem fogható íze. 

Meg ahogy

egy végigpörgetett kocka nap

után lapjára dőlve mindegy,

milyen szám.

Elneveted magad, mert

el kell - kell ez az el, a

ki tudja hová, a csak úgy fújjon

ebből a nyákszagból a szél -,

a végén (ha akarod, ha nem)

ébred a nyugalom, a

meghajlás; 

vagy van taps, vagy nincs, de 

mivel ott idő sincs, se az ünneplés,

se a közöny nem tart 

semeddig.

De most még tartasz,

fütyöréssz dallamot a 

kockadobáshoz.

Azt úgyis csak a kezed.

Mert a szádban a reggel, a délelőtt,

a dél, a délután semmihez sem

fogható íze. 

A világ rajtad fuvolázik,

és mindegy, melyik istennek:

imádkozik a dobogásod. 

 

Benne

Semmi különös. Azaz megint minden egyben.
Van ez az egy. Amiben nem különbözik az
artikuláció az ásítástól. Lomb karolta levegő
vagyok, levélizgató fuvallat, levegő karolta
lomb. Csivitelés és szemeteskukák engedetlen
zörömbölése. Alapzaj, erősödő városmormogás
és a bele hulló csend, ahogy kidobtad, de
mégis megtalálom. Egy és egy és egy és egy-
szerre mind egy. Semmi különös, csak ez a
mindegy. Hogy olvasod-e. Hallod-e, nézed-e.

Mert felnevetnek bennem a hiába ejtett
szavak, hiszen visszhang mind, visszatalál
és megül az elhagyott helyén. Préselt lapokból
gyűrt tornyaink alatt a saját céljaik a gazdik
lépteihez simogatják a kutyák. Lehet, hogy
neked nem szól semmiről, nekem ez egyre
inkább a minden, egyben. Mert van ez az egy,
amiben a különbözés sem különbözik
össze, magával. Nincs, ami bántson, van, ami
bánt - ez mind egy. Anyagában azonos.

Semmi különös. Mondhatnám, hogy a
szokásos csoda. Felkeltem, felkeltél, bögrébe
forraltam a fekete levest, de látod, ahogy
megiszom, a szívem kifehéredik tőle. Van ez az
egy, amiben a tántorítás csak a következő,
szükséges lépés. Szükséges lépés a hangokhoz,
amik jelentenek. Ezt a napot ajándékba adom
az isteneinknek, ahogy az összes többit és
ezt a napot sem tőled veszem el. Látod a
tenyeremen? Sebaj. Köszönöm a figyelmed.

Ferdítés köszönetnyilvánításból - Figyelők

Ferdítés köszönetnyilvánításból

Sasa Gyökér képe
June 2020

i thank You God for most this amazing
day:for the leaping greenly spirits of trees
and a blue true dream of sky;and for everything
which is natural which is infinite which is yes

(i who have died am alive again today,
and this is the sun’s birthday; this is the birth
day of life and of love and wings:and of the gay
great happening illimitably earth)

how should tasting touching hearing seeing
breathing any—lifted from the no
of all nothing—human merely being
doubt unimaginable You?

(now the ears of my ears awake and
now the eyes of my eyes are opened)

E. E. Cummings: Xaipe (részlet)




köszönöm, én Uram, ezt a csodákkal rakott
napot: a fák szellemét zöld ághegyen,
az ég valódi, kék álmát; hogy csodálatod
természetes, végtelen, hogy minden igen

(én meghalok, de most ismét érzem, élek,
ez a nap születésnapja, az élet, a szeretet,
a szárnyak születésnapja, meleg üdvösséged
úgy is, ha földem vissza nem tapintja egedet)

hogy máshogy kéne hallanom szavad, és látva
hogy lássam lélegzeted - vezérelj,
s bármi nő a semmiből - képzelt világba
hogy nőhet semmi bennünk, belőlünk a kétely?

(rájöttem, hallva hallak,
szememmel látva látlak)

shizoo ferdítése




Figyelők


amikor megülök a nyugalmad szélén, ahol
a fű, az ág, a bimbó, a lélegzet neked,
és felhőfoszlányaiddal játszik az elme:
szemed látja, minthogyha tényleg a
te halhatatlan tekinteted figyelne

amikor elcsitul - persze könnyű, mert
könnyű hallani az elcsitulásban,
ahogy nő a fű, az ág, a bimbó, ahogy
kifújja a levegőt világ és
fürdik más a másban

könnyű a figyelőket, ha látást játszva
nyugalmak az örök nyugalomban, ami
persze kavargó, zavart
párák golyónk-forgástól pördülése,
ilyenkor könnyű téged hallani -

add, hogy megtanuljam zivatarban,
ködben, csöndtépő zajoktól terhes
sötétben, gyáván hazug haragban
elhinni: neked élem, mert
itt csak a figyelmed valami.

Pihenőnapi program.

Ha nem lehet különbséget tenni, és mégis
kell. Kert és fűszerkert. Szükséged volna a
gyomok kitéphetetlenségére. És kellenek
az ízek is mert a távlatba vesző monokultúra
csak úgy telít, ahogy a látványa: hogy nem
különbözöl.

Valami kell. Legyen a sajt például levendulás.
A kenyér sokmagvas. A vaj házi, a húsnemű
ma reggel maradjon a bőrében. Vegyél levegőt,
mielőtt füstöt veszel magadhoz. Ha nem lehet
különbséget tenni, és mégis kell, akkor csókkal
ébreszd.

Mert valahogy még mindig különösnek lát,
különbözőnek. Fogjátok egymást és vigyétek
el egy gyermekkor pónira ültetett rítusának
gyökerében változatlan helyszínére. Ha nem
lehet különbséget tenni, akkor legyen erős
ami azonos.

Ügyelj az ízetekre -
ma készre főz a
rátok tűző nap.

Ha nem lehet különbséget tenni, és mégis
kell. Kert és virágoskert. Akár a gyökerek
a gyermekkorotokban - vezessenek ma
apró, örömet szerző haszontalanságok. Mert
nem különböztök. A tekintetben, ami a
kertben felragyog.







utóirat:

Pihenőm, édes
pihe nőm - ma elfújjuk,
szálljon a pitypang!