Megőriz

Mindenféle nyákozás

szeleiben is a reggelek semmihez

nem fogható íze. 

Meg ahogy

egy végigpörgetett kocka nap

után lapjára dőlve mindegy,

milyen szám.

Elneveted magad, mert

el kell - kell ez az el, a

ki tudja hová, a csak úgy fújjon

ebből a nyákszagból a szél -,

a végén (ha akarod, ha nem)

ébred a nyugalom, a

meghajlás; 

vagy van taps, vagy nincs, de 

mivel ott idő sincs, se az ünneplés,

se a közöny nem tart 

semeddig.

De most még tartasz,

fütyöréssz dallamot a 

kockadobáshoz.

Azt úgyis csak a kezed.

Mert a szádban a reggel, a délelőtt,

a dél, a délután semmihez sem

fogható íze. 

A világ rajtad fuvolázik,

és mindegy, melyik istennek:

imádkozik a dobogásod.