Dúdoló

Felettem lassan kiderül -
mert minden, mindig kiderül
előbb-utóbb;

alkalmazások futtatott
rendjében élni baktatok:
előd, utód.

Megoszlanék, de élni tart
fölém borít és égi kart
vezényel itt,

felhők közül az Egybe szűrt -
és hurcolom zsebembe gyűrt
reményeit.

Megtart a föld, be nem szakad
a könnyű léptű talp alatt
csak úgy, lazán -

folyóra vert sereg hidak
viszik köszönni egy fiad
fogyó hazám.

Csodálkozás szelíd csodán:
gyerek lekváros pracliján
a kósza méh -

Nem szól világra, nem siker,
magából nyílik, múlik el -
ne még. Ne még.