ideg

(kép: superdent-rontgen.hu)

vas éjszakát borítasz énrám -
írnám. pedig csak fáj a fogam.
nevetséges volna ekkora távlatot
nyitni a hétköznapi hanyagság
lüktető következményének.

van társadalmi vetülete -
egymásra borított árnyékokból állunk.
de ettől még ez a reggel alkalmatlan
átokra és imára. csak összekaristol
ennyi. összekaristol.

amúgy tény: beteg helyre zuhan
a távoli bizmut csillagok fénye -
de ez akkor is pont ugyanígy van
amikor nem pépesíti így a szavam
az elhanyagolt csont.

amúgy tényleg tőlünk beteg helyre -
de most őszintén: nevezhető-e
versnek ez a vágyakozás
hogy legalább ilyenkor elfoghatna
a pofabefogás?