Limlom

saját

Törnek, kopnak, avulnak
a megörökölt tárgyak:
rám tukmált hagyaték,
tányérok, poharak, a tál,
fáradt merőkanál –
mennyire utáltam az „ezt is vidd el,
jó lesz valamire, kisfiam”
passzív agresszióját!
Mégis, albérletről lakásra
vonszoltam rajtuk öreg kezek
érintésnyomát.

Most úgy nézek körül a hagyaték
maradékán, mint holmi
halk rezonanciákra figyelő,
vereségét emésztő tábornok.
Az elfogyás felértékeli a túlélőit?
Megavult kacatok. Nem
bennük lakik, ha lüktet
belőlünk valami folytonosság –
bár a polcomra akasztott
haszontalan rózsafüzérnek,
a rajta csillanó fénynek erről
teljesen más a véleménye.