Fészekhagyó

kép: Kovács Tímea

Bele van vésve húsodba-véredbe:

a csőre látványa cseppekből összeálló

hideg patakban a gerinced mentén -

nem érvényesek, suttogod, rám

nem érvényesek, valaki más volt,

egy másik élet, másik halál, szemgolyó,

nem hollók, hanem varjak, másik

varjak, valaki, másik -

lakjon tükör az előérzet

illékony lakásában, ahogy átsuhan

a város felett egy károgásban,

kifújt lélegzetben szirénasikoly -

nem érvényesek, suttogom, ez

volt már, ez elmúlt, a bőröm alatt

a rángó idegek emlékeznek, 

pedig nem az én bőröm, nem az

én idegem, nem az, nem az, nem az -

elhagytad a madárlélek földjét.

De mint a földed, sírhalomról, zsebben

most is visz magával, elveszíthetetlen.

Bele van vésve húsomba-vérembe

a tollak szürke-fekete suhogása.