A belvilágban, a szobák keretezte térben
nyíló liget befelé tovább tágulva végtelen.
Bár mikroszkóp kell hozzá, de ugyanúgy
utat ad a telő időnek. Az ötvennyolcmillió
évvel ezelőtt elindult fény se másképp nyitja
múltunk a végtelenben csüngő galaxisban;
ha a ligetedben elég mélyre látsz, az atomok
benne legalább ennyire öregek.
Érted volna a
látvány? Mindent tükröddé
görbítesz, Nárcisz!
A belvilág keretezte tér egykor csillagpor
volt - és máig az. Ha ötvennyolcmillió
évet haladsz befelé, a táguló atomközi térbe,
a liget körvonalát elnyeli a kibomló távlat,
befelé tágulva világod ugyanúgy végtelen,
te csak egy önkényes pont vagy, kiválasztódás
klauzulája - így simogasd a napfénytől ájult
levelek zöldjét a tekinteteddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése