Epifánia

Esterházy Péter mondatával

Aztán az eseményszervezők úgy intézték,

hogy egy fénykép erejéig mellé kerüljek.

Óriási megtiszteltetés. Hogy az aurájából

áradó rezgések mintegy belevontak

a pillanatnyi halhatatlanságba.

Az aurája azt mondta, hogy "szabad vagyok,

és ez a szabadság engem nem jogosít föl,

téged nem kötelez semmire."

Aztán persze a vállamhoz értek

a bocsánatkérő kezek, határozottan 

odébb vontak. Hogy más is odaférjen

az Isten mellé, aki testté lőn.

Hogy szintén egy fénykép erejéig,

szintén fontosnak érezhesse magát.

Visszanézve vettem észre,

hogy őméltósága valójában milyen alacsony.

Csak egy kisebb Isten. És mégis. Látod.

Szavakba kellett fonnom. Ahogy 

sokáig olvasatlan hagyott könyvet,

kinyitotta bennem önmagát.