2026. július 10., péntek

Elbeszélő költemény







A legszorosabb kapcsolatot
(ha úgy vélem, csak második a szeretet és
első a hatalmi ösztön)
a bántalmazóval teremtünk.

Oda és vissza. Ráhúztam a nadrágom, 
ő meg rám kiabált: fáj!
A jajszava csípés. Onnantól 
fájtunk egymásnak, hiszen odakaptam, ahogy
kisodortam a tapadós biciklis ruciból.

A legszorosabb kapcsolatot
(ha úgy vélem, Pálnak volt igaza:
mégiscsak a szeretet a legnagyobb)
a bántalmazónkkal teremtünk.

Odatartottam a másik orcám helyett
az ujjam. A nyilvános WC viseltes
padlójáról, ahova fájni esett, felkapaszkodott rá,
és mászkált a kezemen.  
Átballagtam a Pizza Forte
átvevőpultjáig a rendelésemért,
(fogarasi Tesco - hétköznap, üzem)
és fél kézzel beügyetlenkedtem
 a táskámba a más ennivalóját. 

A legszorosabb kapcsolatot
(ha mégiscsak a hatalom 
nyelve a nyertes)
a bántalmazóval teremtünk.

Türelmesen elbabrált a felület, 
a bőrömből kiálló szálak,
a biciklis kesztyű és a belőle kiálló szálak
elmélyült tanulmányozásával,
a bántalmazóját tapogatta
amíg a pultos kislányok megcsodálták,
jé, milyen helyes, milyen 
kis fiatal, fiatal dongó!

A legszorosabb kapcsolat
(ha legnagyobb a szeretet)
a bántalmazókkal alakul ki.

Mert a szabad levegőn aztán
elengedtük egymást. Mert ez a szeretet,
a legnagyobb. Bántalom érte,
és engem is bántalom ért - sejtelmem sincs,
milyen kiváncsiság vitte a nyilvános WC
hipószagába, de kihoztuk egymást - 
kihoztuk egymást a szituból.

A legszorosabb kapcsolatot
felszámolta a légmozgásba göngyölt
pollenek üzenete. Úgy néztem utána, 
hogy lám, belecsomagolt
a világba, ahonnan 
(ha mégiscsak a hatalom akarása a nyertes)
kiemelkednék, minden igémmel külön álló
uralomnak -

A legszorosabb kapcsolatot
göngyölte körém, ahogy az avulni
épített romból visszatalált a szelekbe -
úgy néztem utána, hogy lám,
szabadon szerethetünk. 
Felszámolva a bántást, amit aztán
kifizet a világ.

(-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése