Nyolcvanhatcé

saját kép (csak illusztráció)

A kapud belém akadva segítette a lépcsőd botlani,

hogy egy üres szelektív kukának koppanjon a sisakom -

azaz úgy estem beléd egyből Nyolcvanhatcé

bakugrató őr dögszag szerelembe.

A lifted nyöszörgött, fájdalmas-kéjes lassúsággal

vonszolt fel a hatodikra, ahonnan a hetedik

bűnt a lépcsőn mászva értem el, 

magától is szeppent, 

bizonytalan tekintetű leányod 

átvette rendelt vacsoráját -

lefelé menet banyaőröd, akit 

nem szólítottam öreganyámnak,

rámnyitott kukucskaablakán át:

Mi járatban, jahogy enni hoztál, 

mennyit lóttok futtok, városszerte,

vigyázz, mennyi szörnyű baleset!

Mondta megint előbb is a hírek!

Vigyázz, annyi szörnyű baleset!

Nem szólítottam, magától rendelt

volna, sorsom-létre rongyolt göngyöleg -

így vontam rá vállat:

Asszonyom a híreknek ne higggyen,

hazudnak éjjel és hazudnak nappal... -

de be se fejezhettem, becsukódott közben,

biztonsági üveg őközte meg köztem.

A liftedbe lépve a tükörbe nézve

éreztem magamon, tekintetbe vettek a

lassú erők és tehetetlenségemben

felröhögtem, átkod űző, hangos röhögéssel -

el is fulladt a lift, elakadt a negyediken,

de a gombnyomogatásra mégis ereszkedni kezdett

a valósság józan, mértani utcája felé,

ahol paripám várt, és a következő éhes száj

egy másik, lelketlen címen -

Cuppanva szültél utcára, nyolcvanhatcé, mint aki

kiköpi a nem ízlő vacsorát - 

mégsem leszel a második anyámmá,

bőrőmről démonűztelek, öreganyám, 

álnok nyolcvanhatcé; s most, hogy elmeséltem,

az írás szerint nincs hatalmad rajtam -

ha rajtam múlik, nem találkozunk.