 |
| a kép illusztráció, nem itt, nem akkor... |
A hála ömöljön
patak verejték-sóban a gerinc
görbült oszlopa mentén,
midőn a találkozások rendjén
esett szeplő gyanánt valaki
a legrosszabbat hozza ki belőled.
Mert nem marad bent.
Nem lesz belőle dörzsölt
belső szervekből gyűlő
vész, tumor, miegyéb -
kiadtad magad magadból,
ott toporog a dologban
és néz utánad.
Mert nem maradsz benne.
Kilépsz a fleur-t dumáló
de húsevő növény valóját
nem is rejtő roméletek
házának kapuján, a lehetőségbe -
mögötted, ami bizonyos
tekintetben lehetnél:
érett bomlás
húsán fényes, zöld
potrohú légy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése