 |
| saját |
bűnügyi krónikásba, mert a tegnap
hurcolja magával, ahogy a Kopasz
a végén ott állt a lépcsőház előtt
a civil ruhás nyomozók között.
Amikor először arra vitt és
befordultam volna, a sarkon egy
mentőautó terpeszkedett,
a mentőorvos ölbe ejtett kézzel
a jegyzökönyvet diktálta -
a kaput félig elállta egy Fakabát, egy
Lakóval beszélgetett:
...de hogy nem látta, hogy
nem lélegzik... tudja, a hozzátartozó,
a Kopasz. - Hát... kezdte volna a rendőr
a szolgálati titkot, de én
addigra befordultam
a nyitott kapun, fel a harmadikra, ahol
egy külföldi srác várta a mannát,
A szuterén pokoli drámájáról mit sem tudva.
Have a nice day.
Aztán lementem a rendőr mellett
lezáratlanul hagyott paripámhoz -
érted, ennyiben érintett, hogy gyeplő
nélkül hagyhattam a lovam a nyolcban -
és mentem a dolgomra. Élet
éhe várt és nem halál.
Később, mikor másodszor fordított arra
az algoritmus kénye, láttam a közrefogott,
faggatott Kopaszt a végén - ezek szerint jól
hallottam a mentőst, felmerült
az idegenkezűség gyanúja.
Bűnügyi krónikáinkat hallották -
mindjárt valami megnyugtató zene szól,
pengő cimbalom, elzeng -
de tényleg, az egész nap úgy telt,
Hogy mindenki kedves volt, vagy közömbös.
Amúgy egész nap semmi különös -
de ha a békénk mesélném,
senkit nem érdekelne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése