Vasadi Péternek
 |
| saját képek |
Agónia az extázisban. Extázis az agóniában.
Készítek róla egy szelfit.
A látomás nagyobb életet követel-
ne. De szétszakadozott a felület,
ahonnan pallossal az angyal. Leírom: szív.
Vagy kifújt. Még nem vagyunk a párás
alkony alatt köddé vált lélegzetek.
De hasonlítunk a létgömb mágikus terére:
kifényesít bennünket a napszél
a sívó pólusokon. Valaki egy megnyert
életet követel. Leírom megint: szív.
Használom a közhelyt. Mert ez hellyel-
közzel a köz, ahol helye van. Jelent,
annak ellenére, hogy sokszor mondták.
Sokszor mondták ezt a vesztibült is,
ahol mindez átfut rajtam, ahogy a
mágnesség a bolygó magszívén.
Koromban haláltusáját vívja a szellem –
a lángos csillag nem áll felettünk.
Minden mozog. Inkább mozgóképet lőjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése