Nem kellene lényeges legyen, hogy
nő, vagy férfi száll-e be a liftbe,
játszik-e detektívet egy streamingsorozatban,
csak annyiban, ahogy a hormonok
reagálnak önkéntelenül -
bár legalább a közszemlére kitett
idomokhoz nyúlásuk, a simogatás
kulturáltan telepatikus.
Valamit mégis láthatnánk egymás szemében,
amitől kényelmetlenné válhatna a csend.
Nem kellene lényeges legyen, hiszen csak
fajunk másik egyede. Hogy mégsem
kellemetlen a kényszerközelség,
azt jelzi, végre két felnőtt ember
szorult egy lélegzetvételnyi pillanatba.
Az egy dolog, hogy mire vágyik
benned az élesre kifent éhség -
az egy dolog, mit sugall a másik
önkéntelen rezonanciája.
Ki sem kódolod,
csak köszönsz, és kiszállsz -
a mosoly a másik embernek szól.
Aki lehet, a rétegei alatt
kulturáltan undorodott, szegény
a rétegeidből szivárgó testszagodtól.
Elvégre izzadsz, mint a ló -
mert tél van ugyan, de a levegőt
városszerte nyirkos kamaszsággal
telítették az egykori lakók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése