Izmus

Kampis János: Krisztusba vetett hit (és a kólaautomata)

Jó gyerek ez, tudod, csak sajnos rosszista.

Odarántja rá a figyelmed, fürdet a bajérzetében -

észreveszi és artikulálja. Javító szándékkal,

de szerszámot nem vesz a kezébe, mert

csak az áldáshoz ügyes. 

Sajnos rosszista, látja és falra festi.

Persze elfeledkezik róla, hogy érzi majd magát

a tömeges feltámasztáskor az a fiatal lány

csontig meztelenül, a töbi támadó

éhes tekintetében.

De hát maga is három nap horpadt

kegyelme után állt a mozdíthatatlannak tűnő,

dermesztő kőtömb mögött, hogy most mi lesz.

Jó gyerek ez, csak sajos rosszista, tudod,

észreteszi a rosszat.

Odalép az automatához, és égre függesztett

tekintettel dobálja a fejet és írást,

de mit tegyünk, tényleg jól esik egy

szénsavas lónyál a soron következő,

tetves föltámasztás után.