Házimozi

 Andrej Tarkovszkij tempójában

A főcím után nem sokkal egy immár

soha el nem induló lift belsejét addig

közelítjük a távolból, míg rá nem lelünk.

A szemmagasságban éktelenkedő 

Jatt felirat mögül

lekopott a kérdőjel. 

Ráközelítés közben, a törmeléken át 

megbillen a kamera. Az illúzió.

Nem én írtam oda. Soha nem 

követeltem külön jutalmat 

a jussomon kívül, mert kiszolgáltalak.

De ebben a filmben ez a firka. Mégis

ez a firka vagyok én.

Azonosulni azzal, amit látsz.

Szegény mozigépész! Remélem,

rá nem vonatkozik. 

Megmutatjátok. Ahogy egy 

lerágott körmű ujj

ujjatlan kesztyűben megérinti a betűket.

Alig tapintható, eltűnésre ítélt

alkoholos tinta.

Ez voltam én. Mindig borzongok,

ha simogatnak.