Egy belső hang azt súgja, hogy
nem belső hang.
Méricskélnéd a kiterjedésed, de
nincsen horizontja.
Minden ember sziget, vagy kontinens, vagy
mégis inkább bolygó -
vagy mit tudom én.
Egy biztos, messzire látunk, de
soha messzebb a határainknál.
Te megérintettél engem és én
megérintettelek.
Úgy vélem, nem egymás
határait tapogattuk.
Nedvben borzongó alvó fák alatt
sáros levelekből taposott álomszőnyeg.
Ha csak egy csicsergés volnál, akkor
sem csak az én fülembe -
Elénekelhetnéd magunkat.
Minden éjjel kitakaródzol és a
vállgödrömbe takargatlak.
De nem kizárólag téged, és
nem azt, ami egészen te, ami Te.
Egymásba érünk. A tömeg
középpontunk által kijelölt közös
pont körül mégis
kívül kering egy rajtunk kívül álló dallam.
Ha egyszer tényleg sikerül
a határátlépés, talán.
Addig csak érintelek, de
hazudnék, ha azt mondanám, értelek.
Ezen a Tejúton nem ülepednek le a kavicsok.
Csikorduló folyó -
Nem is értem, hogy férünk el benne:
két éhség. Egymásba gabalyodott
álmok szakadatlan, súrlódó lihegése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése