Applikáció

Egy algoritmus kedvét keresem.

Nem a nap arany pillanatát, a hajadban

bujkáló szelet, a romlás szépséges virágait

idő ütötte téglasebekben, nem a lázban

borzongó gyógyulást, nem a sérelmekre

simogatott, ősz marta levelet, nem a kutyák

szemébe költöztetett hűséget, nem a

galambok verdesésének hangjába

maró varjúkárogást, nem a szélpörgőre

tévedő dongó értetlenségét, ablaküvegnek

verődő légy szédelgésében a pillanatnyi

csöndet, nem a lélegzetvételedbe 

kavaró szavakat, az elszorult szívek

várakozását a váróteremben, nem a

sivár betonból illetlen makacssággal

kibújó gizgazok nedvét, nem az elkapható 

betegség labdáját a kapus kesztyűjében,

nem a gólt, sem a kapufát, nem a lapát

víztükört kavaró hullámírását, nem a

lázadó hangok magányát a mikrofonban,

nem a bőröd összevonalkázó időt, a 

nevetőráncokba csorgó könnyeket -

egy algoritmusnak szeretnék ízleni,

szánalmas. Látod, ahogy minden apaistent,

engem is elemészt a saját 

istenszerepre ácsingózó teremtményem.