Coles Phillips: "Pals" 1911.
Az eltűnésed kezdeteit ráfogtam
a gyengülő fénytől függetlenül gyengülő
szememre -
életlen lettél, mint akit nem
izgat, hogy milyennek tűnik.
De nem, hiszen a
tájhoz választottál szettet -
milyen kifinomult elegancia a barnuló
őszben fehéren világító
nyírfaligethez öltözni;
nyilván a körömlakkod is a kesztyű
alatt, ahogy a szemhéjfestéked és
a hajadba szálazódó csillanások,
mint akit más sem érdekel, mint hogy
milyennek látják -
az nem kifejezés, hogy mennyire
elragadónak.
A tájba olvadás egy gyönyörű pillanatában aztán
futni kezdtél, azaz futni kezdtünk, ahogy
nem a menekülők, csak a túlságosan
vadul örülő szívek -
elragadtál, vagy elragadtalak, akkor még
nem hittem volna, hogy
nem engem és nem én;
mert beleolvadtál a szeptemberi alkonyatba, ahogy
az átváltozásban érdekelt nimfák -
a bundámhoz öltöztél, de látod,
nem látlak, sőt, a rémületes, hogy
hiába szimatollak:
az egész nyírfaligetben a te illatod árad és
az illatodban valami elemi,
nyüszítésre ingerlő hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése