A beültetett egzotikum hazugság.
Kellene tudnod, ennek az orchideának
honnan kerítetted a magvát? Élősködik,
az ágtő égnek fordított hóna alól
nő ki. A levegőből szerzi. Megtestesült illat.
Nincs talaja. Elég neki az odahullott, megakadt
morzsalék. Némi tőzegesedett eredeti tartalom,
elég neki a pára, ami körülveszi. Ugye,
milyen gyönyörű?
A hazugság gyönyörű, mikor virágot bont.
A szabályos üveglapokkal lekerített
térség hazugság-táj. Ami itt megél, a
szelíden tükröződő dermedt lapokon túl
elpusztulna. Klímaigényes. Gondozást követel:
bármilyen ízt, hatást, bódító
levegőt termel, látszatra akármennyire
szerves, önfenntartó, fülledt trópusokat képez,
nem felejthető el. Így is szaporodnak az
elkorhadt hullák. A hazugság, ha
nem kap elegendő figyelmet, saját
mementójává fonnyad.
A homokból égetett vékony, amorf
védőréteg lappokká feszített könyvében
lapozva egy kényszer metszőollóval olvas. Kis,
kézbe illő ültetőkapája nyelét is innen
nyeste, egy egzotikus, antik torzóból.
Komposztál. Éget, a hamujával trágyáz.
Hívhatná méhesnek. Ugye, a rovarok.
Hiába ügyel, hogy ne jussanak ki az egzotikumból.
Potrohukon a meg se történt hímporával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése