A fogalmi világ setét éjszakáján, amikor
a tudat mélyebb rétegeiben tektonikus
szinten inognak meg a jelentések,
a meggyújtott lámpás körül termő sötétségben
születik meg a Jézuska.
Ma reggel, vajúdás közben Mária letépte
a karácsonyi fényfüzér egyik öntapadós
tartóelemét - azt hiszem, a meghittség
megidézése idén
fokozott erőfeszítést igényel.
Elfelé igyekszem. A sivatagba.
El Betlehemből. Bocsáss meg uram, de
a világért sem akarnám a
megszülető kisdedet (fel) jelenteni.
Nem tudom megítélni, hol kezdődik az
ítélet, és meddig ér a kegyelem. Csak
megrémít, hogy mekkora sötétséget
teremtenek az égő csipkebokrok.
Hol lépjük át a határt, amit egész évben
legyintve bagatellizálunk? Setét éjszaka van.
Ne gyújtsunk lámpást. Idevonzza a
kárhozatot. Idén a kárhozat az egyetlen
meghatározó hatalmi tényező.
Ha a Jézuska sötétségben születik, a
futás előle az egyetlen imádás.
Betlehemi csillag vagyok, a
napomtól távolodó pályán. Bocsáss meg,
de inkább semmit sem jelentenék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése