Az egymás szennyesében turkálás penetráns légkörében
lassúzunk. Fogom a derekad, ahogy madárkarom az
etető szélét - nem hagy észrevehető nyomot. Mi nem
vagyunk se célpont, se beszédtéma, a csapból is csorgó
szennyes léhez képest szinte tiszták. Az ablakom vagy
és én a bőröd. Immár csaknem húsz éve. A horizonton
emelkedő felhők egy hegygerincre hasonlítanak - de
te is tudod: mi leheltük ki őket. Nincs semmi akadálya,
hogy újra beszívjam, és neked is a tegnap eltett
holnapi ebéd a harapható, tiszta levegő. Illat, vagy
szag - a nyelv nem ismeri az egymás szájából vett
lélegzet aromájának összes, megszentelt nevét.
Nem az van körülöttünk, ami körülöttünk van az
egymás szennyesében turkálás penetráns légkörében.
Soha nem kérném, hogy a kedvemért tartsd vissza
a levegőt. Fogom a derekad, ahogy a madáretető széle
a madárkarmot - ujjlenyomat vagyok a bőröd ablakán.
Mi nem vagyunk se célpont, se beszédtéma. Tudod,
a beteljesült szerelmeknek nincs története. Boldogan
éltek, míg. Ez az éltek, míg - ezek vagyunk. Nincs
semmi akadálya, hogy a tegnap eltett holnap is ilyen
ízekkel teljen. Még a végén elhiszem, hogy tényleg
mi ketten voltunk itt a normális emberek. Madár és
etető. Illat és szag. Veled jóformán minden jól esik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése