Adjak hálát, hogy még ébredek.
A működést nem unja a testem.
A kávé ízéért. Hogy még meleg.
Hogy szabadnap, akármire resten.
Az éj köréből előbújó házak
lakóinak megszokott zajáért.
Hogy nem veri egekbe a lázat
forgolódó páromra a rámért.
A csiporgó kis tollas életek
surranásáért az etetőre.
Hogy élhetnek. Hogy én is élhetek
a szavakkal. Akármilyen dőre,
fals eredmény. Ha csak az ó divat.
Átlépi így is borzongó bőr jelölte,
éh jelölte határaimat -
megnézem a telefont, hogy tölt-e...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése