Dúdoló

A mindenféle szürkék közt a színes:
kis galamb remény a verdesés felett,
mi kivonások! Ekvivalens így ez:
a nem remélt elég, s hasonló összegek -

alighanem mi szédülünk, ha ingyen
alkonyzuhan ma ránk a habzó szédület,
mi fénybe-gurba csíkozás az ingen!
Szabadmadárdög írt, fénylő aszfaltszelet -

az összezördült belbudai házak
alatt a fonnyadás, felett a kényelem -
lázad komám, hát hogyne! Persze! Lázad.
Lényegtelen röhög a sörhab lényegen.

A tükrözött világ viselte fények,
kis viseltes ég, amúgy istentelen -
elengedem a tartozásod. Tényleg.
Szevasz tavaszvigasz. Szevasz, kis életem.

Égmély üreg

Nemes Nagy Ágnesnek

Lakik itt valaki, a szálló por
felületének hártyavékony redőiben?
Lakik itt teremtmény? Vagy folyomány?
Valami kőgolyóra rajzolt,
lélegzettől borzolt tévedés?

Eltévedés egy elme képzelgéseit
leképező adathálómodellben?
Honnan és hova tart, a por a porból,
ha itt lakol - ha egyáltalán lakol?

Az értelem gyümölcse virágkorában
fagy észak csókjába - látod?
Árnyékká váló tükörkép, milyen
formákat ölt a formátlanságod?

Valaki bennünk
úgyis lehetetlen
útvonalat választ.

Valaki bennünk, ha ebben lakik,
ha eltéved. Csak úgy talál haza.

Díszpáholy

A fürdőben reggel, még időben
a törölközőt a fix nyugágyra -
a terasz szimpatikus asztala mellé
a gurulós bőröndöt, tetején szalmakalappal -
a táskát számozatlan hetedik sorok közepén,
ahova majd megjön, hisz megígérte -
az alsó széle közepe élet is helyet foglal:
mindjárt jövök. Ez itt a helyem.

Téglafalra nyíló ablakra nyíló ablak.
Magnólianyílás a céltáblamentes
védett belső zugokkal hintett udvaron.
Belső kertek virágládáiban az esőt
kannából váró kiszolgáltatottság -
létezhetünk helytelenül, de mikor
az ördög veri a feleségét,
mindannyian helyet foglalnánk,
ahonnan jól látszik az Ítéletnap Színház
aktuális díszbemutatója.

Felment a függöny -
halkul, elcsendesedik
páholy és zsöllye.

Last Minute

A szédülés magonc otthonossága -
belőle nőttél egyenruhák és -súlyok
szájszagú áprilisába.

Csak most veszed észre, ahogy
libben a halhatatlanság
Krisztusdaróca,
ahogy a Húsvét jön,
mikor a kárhozottak
szabadságra mennek;

csak most tűnik fel: elmúlt.
Sehol a megszokott imbolygás.
Kiállhatsz a csúcsaid kiállhatatlan,
éles peremére.

Csak most veszed észre,
hogy válik élő áldás és átok
a gyökértelenség gazdag
hiányérzetéből.

Canossajárás

A Tebenned Bíztunk Eleitől Fogva
Biztosítóvállalat székhelyével szemben
ott az Erős Vár A Mi Istenünk
Rt. fiókja is - a választék teljes,
mégsem simogatja egyik se
a vasút menti tájsebek kietlenségét.
Ott a bukottak istensége dolgozik,
a rozsdaövezeti angyal.

A választék az elválasztás mellett
az ítéletre vár. Bár várakozás közben
sem tartanak a bacchánsnők szünetet -
biztosítanak róla, hogy tényleg
az élvezet a legutolsó,
az elharapott sikolyok előtt.
Valaki bennünk lehetetlen
útvonalat választ. Nem megvallásunk,
de hitünk szerint.

A falfirka apoteózisa

Láttam a boldogságot én -
legalábbis maga a kifejezés fel lett
festve egy málló téglafalra.
Ha hiszed, ha nem, a magamfajta
híveknek ez istenbizonyíték.

Hogy isten bizony van
boldogság - legalábbis a fogalom
kiszakít a tekintetünkből
egy adott térrészt.
Ha hiszed, ha nem, a magamfajta
hülyéket megnyugtatja ez a látvány.

Mint ahogy megnyugtató,
ahogy az Eiffel-torony fényei előtt
is fényképezkedhet a boldogsággal
egy pár altairi dollárért a
galaxis-utazó.

Ott is, ahol égnek mutat fityiszt
az értelmetlen vastraverz,
meg itt is, ahol mintha egy korszakkal
közelebb dobognánk
a szívküldi epicentrumához.

Vigyünk funkciót a feliratba.

"Sok boldogságot" kíván -
de bizony mondom néktek:
abból egy is elég, ha elég hosszú
a feleződési ideje.

Ha hiszed, ha nem, ez itt egy
kócos ima. Ingyen terítve, a hirdetők,
a térítve feleződők

és a várakozásra ítéltek bocsánatára.

Falatozgat a kis drágám

Boldog saláták helyett bíborban született
abált szalonnával köszön a napnak -
zöld teás hummusszal finoman felülütve azért
a hagymahámozó parasztot.

Az élelmiszer-sakkban ritkán jut el
az utolsó, vegán sorig, hogy királynővé lehessen,
némi elkésett nemváltás után.

Vagy legyen vezér? Vágyvezérelt élet
házigazdája - zsírra éhezik, bár megtanulta,
közben a böllérkésre is vetnie kell
egy malacsikoly visszhangozta pillantást.

Ez van, feleim. Nemcsak a házhoz szállított
romlékony bűnnel kell elszámolnia,
a teste fenntartása lehántott hajú hagymák
kísérte zsíros böfögés mögül kukucskál,
mintha ólból -

de erre nevelték és bitangul jól esik.

Különben is, kell a kalória - 

gangok és remízek
hámló bőrén tétován babráló fény:
lágy, szőke, háton cipelt,

másfél mázsa feladat várja.

Bulgakov utazik

Pontatlan megfogalmazással
élek, mert a mélységélességhez
túl sok a pára, koszosak az üvegek;
túlárazott szeszekkel imbolyog az
étkezőkocsi, az első osztály
pontosan olyan mint a Szadovaján,
mintha tényleg tartana, valaki valahova -
üljünk közelebb a szakadék széléhez.

Velem szemben bikafejű
egyén ül, szeme vérben forog -
Istenek, isteneim,
mérget nekem, mérget!

Holott csaknem kisütött az előbb,
a felragyogó kontúrok a rozsdát is
bearanyozták. Az életeink nem értek
szügségszerű véget a bombariadóval.
Pontatlan a megfogalmazás, mert
folytatódunk, lélegzetvétel után
rózsacsokrokig jutó, összetett
körmondat gyanánt - amelyben kiderül.

Zöld Zugló (képriport)

 

A vasút menti lassú garázssor,

rácsok és hálók, korlátok és zárak,
rakosgatott színes panelbeszéd
az évkezdetbe nyíló pelyhezésben.

Jégperem közül jégkása korty.
Zöld Zugló és jogfosztott fenyők.
Összetagelt foghíj, vasútajak -
szürke szájfény. Neonzöld tömés.

Masszív tömbök közt föltszint, tetőtér-
távlat talanja. Látványba szorul.
És hull a pelyhes. Meggyőződés nélkül.
Nem jelezték. Semmit nem jelez.

Kihallgatás

Ha vallatnátok elmondanám.
Erőszak hatására, nyilván,
elmondanám és aláírnám,
hogy igen.

Kifiléztem az éjszakáink.
Sírással metélt éjszakák
halforma testét.

Elmondanám, most
kútmély hideg torkába
gyömöszöl a szégyen.

Szülém szüremlő nyomorát
filézem ki türelmetlenséggel.
Éber, boldogtalan alvással.
Bomlanak az éjfél partján
kötött szövetségek.

Vegyél fel, anyu! Emeld
magunkat! Nem marad -

nincs íze, se bűze
így a kihallgatásnak.

Hammeln

 Martin McDonagh: A Párnaember

Az a mutatóujj - avagy
a levágott ujjak fétise.
Hogyan fogod a húrokat?
Hogyan veszel cipőt?

Minden kényelmetlen nyikordulás
az izléstelen ízek lakomáján
belőled katonáz.

El mégse fogysz. Ahogyan egy másik
banshee-sikolymesében
sem fogy el tengerpart sós keserűsége.

Hát, édesapa; értem, hogy
a punk halhatatlan, és te ugyan meghalsz,
ahogy minden műsorodban
minden mű,
de az alkotás mégis, ahogy
patkánybűz ketrecedbe zársz és elvisz,
na, az. Na, az tényleg.

Legalábbis, amíg működnek az utalások
a működben, amit körénk fúj
az otthonos diktatúrák vasajtajának
botrányos nyílásain keresztül
az otthonos huzat.
Híd vagy előttünk. Általmegyünk rajtad.

Romeltakarítás

Borzasztó szótár gazdája -
fényt tapogatna kormányt
markoló kezem.
De árnyékot vet.
Árnyékot arat.

Tartjuk. Megtartjuk lassú
napokban - avagy
tartottunk roskadt ünnepet.
Valaki bennünk úgyis
lehetetlen útvonalat választ.

A könyvtár romja
az ajkatokon körülöttünk.
Szókincs, devalvált fizetőeszköz -
nem hiszitek, csak a vérben
dúsuló mérgek üvöltését.

Nem találok szavakat hozzánk -
pedig ezt is csak úgy lehet
békébe orvosolni,
ha valaki végre
kimondottan kimondja:

világ világát,
tudva tudást,
színről színre,
életnek életével.

Fine dining az Engesztelés téren

Klinikailag össze nem férő
egymásból kilökődő
terek burkolnak.
Kóstolgat vagy megzabált ez a Gólem?
Egy beillesztett rétegünkben
biztosan emészt.

Én is emésztem - hogy ennyire tág
határértékek közt létezik
a gyermek Jézus ágyi láza.
A műtét sikerült, a beteg
az altatás után félig még kábán
hallgatja a műhibagyártók
áldozathibáztatását.

Csak még egy falatot, drágám!
Egészen finom ez a szalvétába
göngyölt mentség.
Az ételre figyelj! Mert ha bámészkodsz,
garantálom, megint
leeszed magad.