Füst távlatában
satnyulnak a fokokon
tornázó léptek -
liftet követelnél a
"benned a létra" helyett
*
A kifújt lélegzetnek testet
adó anyag áramlása - látod a másik
tüdejéből kiörvénylő önmagát -
felöltözteti a foghatatlant.
Persze ezt a ruhát ugyanúgy
képtelen vagy megragadni, mint a
napfény és hangulatok együttes
játékát a szembogarán.
Ilyen egyszerű, ami ennyire
bonyolult: a csontba zárt sötét
kell a tükrözéshez, füst nélkül
észrevétlen marad a kiáradás.
Ahogy sötétséggel összekent
üveglapra szorulunk - de
így sem ismerjük fel azt, amit
nem is tudnánk nem felismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése