Enderlezi

Megérintett a cigányok ideje
voltam és hallgattam amikor
a Budapest Ritmo estéjét
összeragyogtátok

annyi szívvel, amennyi
nem is fért el a mellkasomban -
kicsordult a szememen
valami édes és sós
valami édes és sós

mindannyian a színpadon álltatok és
szólt az Enderlezi

meztelenek voltatok mint
a szomszédasszonyom
a Nefelejts utcában, egymásra nyíló
lichthof-ablakok két oldalán -

nem szégyellte magát
és én még nem tudtam:
nincs is miért szégyellje magát.

*

Vagyok egy valódi világban
hallgatok, amikor
szól az Enderlezi
szól a lejátszóról
valami édes és sós
valami édes és sós

és az erkélyen ülve hallom, hogy
az utcáról rendőrségi sziréna kíséri -
vagyok egy valódi világban: ez a
pillanat akaratlan koincidenciája

hogyan hajíthatjuk útfélre így
a pipacs érzékeny, gyönyörű,
piros érzékenységét

miért hajigáljuk a bűnnek
és bűnhődésnek gyöngéd szárú
hervadékony, legszebb szirmaink?