Célegyenesben

most a versenyszellemmel dolgozom
a részleteket a profik nagyregénybe írják
de tudod, én az amatőr
szakágban akarnék -

mert franciául azt jelenti: szerető.

amolyan sufnituning elégtétel, hogy
legalábbis ott lehessek a legjobbak között,
miközben se szponzorom, se
doppingszerem, se
kifinomult felszerelésem ehhez
a nemzeti vágtához.

meg amúgy is öreg vagyok hozzá,
túl néhány igazán komolyan
akadályozó sérülésen.

pedig a verseny öli az empátiát,
a versenytársak nagy családjának
egymásra mosolya a vicsorgás egy
különösen beteg speciális esete -
és nem állsz meg megcsodálni közben
az útfélen nyíló, hervadékony,
csak abban a pár pillanatban neked ragyogó
szirmokat.

napról napra az eldörrenő
startpisztolyok bűvöletében -
pedig a verseny valójában
újra és újra elaltat:
hiába élek a gyanúperrel, hogy -

valaki bennem 
úgyis lehetetlen
útvonalat választ

és a versenybíróság a végén
úgyis diszkvalifikálja
az éberségem.