Gyorsforgalmi

A keresztutak hiánya.
Ahogy beleszövődsz a pecsétbe, amit
kirajzolnak a csomópontok.
Sima siklással sávot váltó sorolásban
irányok jelző fényeivel lakatolva a száguldást -
nem találkoztok.
Csak siklunk a pecsétek
aszfaltból rajzolt testén, csomóminták szálain
el, egymás mellett.

A keresztutak és vásárnapok hiánya.
hogy minden nap vásár, minden
nap ünnep, vásárló vagy és eladó -
eladod magad.
Elsiklasz, a lények
lényege fölött elsiklik a szemed, ahogy
a felezővonalra függesztett tekintettel
feleződsz.

Ebben a tempóban minden táj,
csak táj, ából bébe.
Még a melletted ülőről is az annyit sem
érzed, amennyit az elfordított tekintetek
alól a bezárhatatlan érzékszervek:
az orr, a fül, a bőröd.
A tömeg közlekedik, a róka
egy vörös villanás a csalitos szélén, a
másféle piros rózsák vagy pipacsok -
minden mást elnyom a fenyőfa alakú
illatosító.