Minden nap ugyanazon az útvonalon
merülök el a városom rajzolatában.
Néha elsiklok a lakás alatt, amit
egykor az otthonomnak tekintettem.
De ilyenkor nem jut eszembe Norbi bácsi
akit nem sokkal az elköltözésünk után temettek el,
szerintem nem gyónt, nem áldozott.
Az ostya elolvad, ha leöblíted, mert
túl vékony az anyaga a tisztogatáshoz.
Én bekapnám, azon koszosan, ahogy
felszedem az aszfaltról. Soha nem tévesztettek
össze senki apával - előlem az anyjuk
szoknyája mögé bújik a legkíváncsibb gyerek is.
Ma reggel arra ébredtem, hogy végre esik.
Ideért a napok óta ígért egész napos ázás.
Néha elsiklom az ablak alatt, mögötte a lakással,
amit egykor az otthonomnak éreztem.
De már semmi közöm hozzá, ki álmodik
és milyen álmot abban a szoba-konyhában.
Kézen foghatnálak, de félelem járkál körülöttünk
és idegen vagyok neked, aki abban is
különbözik tőled, hogy már nem álmodik itt.
Nem tudom, hogyan viselkednék, ha
egyszer neked adnám át megrendelt ételt.
Eszembe jutna-e a sokat megélt, sokat mesélő,
szimpatikus öregember a második szomszédból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése