2020. március 9., hétfő

Érzékelés





Amikor a gyereked egészen pici
kiviszed az erdőbe
leteszed a fák alá
ha félted, sátorba
félsátorba
Csak játsszanak át neki a fények az ágakon
a ponyván
beszélgethessen a növényekkel
döngicséljék körül a rovarok
Beszélgethessen az alsó világgal.

Aztán a gyereked nagyobb és
a sírásának elcsukló hangjai
amikor a nyűgös sírásból kicsiklandozod
pontosan ugyanazt a dallamot rajzolják ki
amit a baglyok énekelnek -
veled még csak néhány szóval, mama, papa, de
beszélget a madarakkal.

Ebből a hihetetlen
rétegről rétegre elfelejtett élményanyagból áll
össze a világfa.
Így vagy egészen aprón teljességben
csaknem teljes -

Csak mi ezt most elnyomjuk a körülöttünk
örökösen zakatoló zajjal.
Csak mi ezt most leaszfaltozzuk.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése