Nem tudlak megtapsolni benneteket
este nyolckor -
megint beletekertem egy
munkahelyi balesetbe -
egy kedves fiatalember
rám nyitotta az autója ajtaját -
vigyázatlanul közel gurultam hozzá
kikerülve a szokásos kátyút a Bacsó Béla utcában -
Pislogtak az őrangyalaink.
Nem tudlak megtapsolni benneteket
pedig abba a szörnyeteg legatyásodásba
ahova szirénázva bevittek
ami nem csak tiszteletre várna
szívesen töltenék legalább egy
közös taps erejéig lelki erőt -
Hálából, köszönettel.
De megint behúztam egyet a valóságnak
jobb ököllel, ahogyan szoktam -
annyit reccsent már ott
a kézfejemen a csont
hogy most megúszta -
sem csontom, sem kentaur
fémtestem nem tört
csak az önbecsülésem:
Hogy lehettem megint ekkora barom.
Nem tudlak megtapsolni benneteket
akik foszlott folyosókon
fásultsággal és hiánynak hiányával
lehetetlen körülmények között
teszitek a maradék dolgot
amit a testtel tenni lehet
ha fáj zúzódik törik -
A fertőzés gócában és tudatával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése