Péntek tizenharmadika

amúgy a google szarul mér, egyrészt 31 kiszállítás volt, másrészt kb 90km

Csomómintát formázó zöld vonalat kötözök
a város keresztre feszített korpuszára
nap mint nap - mint egy kerekei gurulásában
kilégzést mantrázó softshell ruhás szerzetes.

Minden napnak történetekből csomózott
élete van, mindegyik más ebben a létezést
nagyjából ugyanoda lépve lüktető
tömeg lakta bypass-készülékben - a városomban
amely egy ország megduzzadt sportszíve.

Minden nap más, ahogy a péntek is
csak ütemesen máskor esik tizenharmadikára,
amikor púpozott hátuk mutatják nekem a macskák
és a kutyák is megugatnak.

Minden nap ugyanolyan - mint
vörös vérsejt a szabott pályákon,
viszem piros dobozomba az
éhetekbe a bizonyosságot.

Ha egyről mesélek
mégsem csak egyről mesélek.

*

Menőnek lenni kötelező. Legyél ötvenhárom
ütött tavasz birtokában is a legjobb
harminc-ötven nyomában lihegő aspiráns,
a szökevény indiánok mögött valahol a peloton élén
ebben a nem hivatalos nap mint napi futárversenyben.
Te hülye.
Mert a startkőnél ragadásban vagy bajnok, az első
két szállításod két és három kilométeres szopás
az M3 bevezető gyökeréhez - óránként
számolt hatékonyságod egyből
megkapja a jól megérdemelt diszpécserpofont:
ha kiemelt vagy, Heatcliff, akkor is számíts rá, hogy
kikúrnak a zóna szélére pörögni a prérin
zavartalanul süvöltő szelekbe.

Hogy aztán végre engedjenek bomolni az
átlag kilométeres belvárosi leadásokban -
a ritmus eszelős, három óra folyamatos
odaérsz-felveszed-odaérsz leadod
és az elbaszott reggel után is
tizenkét éhet lakattál jól, kerékpárt hol igen,
hol nem lakatolva. Megvan a négyes UTR,
véget érő rosszkedvünk telén, baró.

Még a negyedik órában is hozod a hármat -
amikor is megkapod a fekete macska bandája
sompolyogta munkát, drágaszág.

Nagymező-Bajcsy saroktól Wesselényi tizennyolc -
közel van, végigtolod, Király, Kazinczy, pikk-pakk,
a kapuban aztán akadály, hívod a vevőt,
pont annyira littlebit az angolja, mint a tiéd, de
oké, lejön - rányomsz, leadtad, tiszta ügy, mire
felveszed a friss megrendelést, leér a hülyéje.

Csak nem oda, ahol várod. Hív az idióta, nem lát.
mit lát kérdezed? Egy Spar-t. És még? Tramway. Baszod.
Öt fogon átszűrt szót tagolsz: message,
house number, street, please...
jön is az sms: Erzsébet 29.

Csakhogy rajtad az új meló, tehát köphetsz a
rendszeretek forró levesébe. Üzi a diszpécsernek:
vegyétek le rólam a mekit, ez a külföldi úr
nem tudta, hol van.  

*

Ez főben járó bűn, komám
mert megtöri az áramot -
a futárritmus megtörik,
a gépezet hibát dadog,

mert ezt szőttest nem csak a
te pörgő cangád élteti,
egy kollégádra hull a szőtt
jövődbe tervezett meki,

és nem biztos, hogy jól esik neki -

ez főben járó bűn komám,
levenni kell a rád rakott
bizalmat, hullik, csoffad el
kerékre pörgő holnapod,

mert rányomtál, pedig te fasz,
nem lelted itt a seggfejet,
egy kollégádra pottyan át
sétálóutcás rettenet,

a közterest ma nem te hergeled.

*

Átadtad, naná. Még kedves is voltál, mint
türelmes apa a hülye gyerekéhez. De innentől két órán át csak
a torkosborz szopás. Várakozós felvétel a Lónyaiban,
az indusoknak másképp ketyeg az idő, aztán a
Mester vonzáskörzetében több mint húsz perc
idegölő várakozás. A négyes körüli
utilization rate három alatt. Már nem vagy az
automata problémamentes alászolgája.

Nem fordul meg benned. Megírod nekik, hogy
oké, hogy hibáztam, mikor felvettem a Mekit,
de amúgy azt tettem, amire amúgy is kértetek volna,
hogy vigyem át a kaját a valaholba, ahol
az idiótája nem tudja hol van, de kiderítettük. Ebben a 
kibaszott, számára idegen városnyi fasztudjaholban, ahol
nem jelentenek neki semmit az utcanevek.

Legömbölyített válasz érkezik -
és lám, újra felpörög a ritmus
de már a teszt jegyében:

mit bír a barom,
aki diszpécserintés
élén is pattog?

*

És jöttek a finomabbnál finomabb szopatások.
Hogy oldod meg a Blahán a taxiskunkort.
Megy-e a futárzöld, futárpiros, amikor
úgy indulsz egy szívdobbanással a sárga előtt
az Astoriánál, hogy full szabálytalan, de
még a melletted elguruló rendőrautóból is
az elismerés derűje vigyorog - nem voltál útban,
nem veszélyeztettél senkit, se magad, se mást,
és így pont ritmusban éred el a zöldet, amivel bekúrod
magad megállás nélkül a Nagy Diófába, hogy
nyíljon a Wesselényi, Akác, Klauzál, Dob,
szóval a sűrűje.
Futárzöld, futárpiros, de ha benézed (egyszer be fogod)
úgy megbasznak ötvenezerre, hogy
jobban fog sajogni, mint kilenc óra negyvenöt
perc után a nyeregtől a segged.

És jönnek az eszelős távok, a Boráros téri Mekitől
három alkonyati, sötét lépéssel a Forgách utcai Mekiig -
de visszahoztad óránként három fölé, raktad meg
remegő lábbal is kitolva nyélen.

Harmincegy fuvar. Te vén eszelős. Egyszer beledöglesz.

De addig is nyávogjanak rád a macskák,
lihegjenek vigyorgó pofával a táskád ingerlő,
fűszeres ételszagát kóstolgató kutyák
pincsitől dobermanig -
péntek tizenharmadikán is,
eztán is úgy fogsz panaszkodni,
hogy valójában
szégyentelenül
dicsekszel.