Elővigyázatos

Most maszkban dolgozom -
fojtott lélegzetvételekben a
ki tudja, mit ér átnedvesedő
léleksarát cipelve.
A részletek minden lélegzetvétellel
egyre homályosabbak.

Három nap otthon - lihegésmentes
súlytalanság után megint
egyensúlyban kell tartanom magam.
Csak az elindulás nehéz, a többit
megoldja a körénk imbolygó
rutinos menetszél.

Tél Tábornok idén is
megerőszakolta a tavaszt -
tudom, hogy így túlságosan hamar
érik illúzióktól fosztott nyárrá.
Hány ilyen nyarat vittem
fogaim közt a túlsó partra!
Egyik sem élte túl.

Nem a halál szagától félek, hanem az
élettől, ami vágyakkal fertőz -
mindig az életet akartam
magamban elfojtani.

Életek kifent
pengéjét szorítom száraz,
mohó torkomra.

Az éhek szolgálatában -
mert az éhek elfognak akkor is,
ha felemelt kézzel
megadod magad a kivirágzó fák
eksztatikus sóhajának.

Tél Tábornok. Idén is
abuzálta a cseresznyefák
korán kipattant bimbók
fénycirógatásra termett
puha szirmait.