Egy régi képen mintha én -
pedig nem voltam ott soha
és töpörödvén, feketén,
csipája mintha éj szemén -
törölném onnan, ostoba
reménnyel, mintha én sose
lebegtem volna képeken -
bimbó se, íves szára se,
ha lettem volna részese,
mást kéne most jelentenem!
Egy régi képen - nem lehelt
e test, amelybe inhalált
a születéstől pára-telt,
haragból, önzésből emelt
időnövény, nem ily halált
lihegne mintha-múlt leső,
de lelkem legmélyén azon
a régi képen lásd, vesző
magamra hull a hűlt eső -
itt sem maradtam szárazon.
Egy régi képen meztelen
nyíltsággal nyílik, nézhető
az aktuális életem -
hisz így is értelmezhetem,
hogy fagyba dermedt rózsatő,
csipája mintha - törleném
az éj szeméről, mindörök-
re letagadva, hogy nem én,
hogy töpörödve, feketén
nem én török. Nem én. Nem én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése