Jogotok van hallgatni. Ti
dédelgetitek ezt a rendszert, mert rend
és mert szer.
De inkább beszéljetek, egyre hangosabban, egyre
sivárabban, ágat zörgető, cibálható leveleket deliráló
debil szél.
Mert érdekel az a mentalitás, ami minden
mesénken túltesz. Jogotok van hallgatni
ezt az esti mesét, apu, anyu nektek már nem mesélt -
jogotok van beleélni magatok a debil szél
ágzörgető delíriumába.
Érdekel, hogyan szálazódik bennetek
tapasztalatot is felülíró bizonyossággá
ez a hősi mese. Holott a Lúdas Matyitok
Döbrögi, odahízott a zsinóros mente alá;
totyakos, hamis Kukorica Jancsi egy
abuzált Iluskával a tava fenekén.
Ma biztos beszélni fog, azon a
behízelgő kappanhangon, odatörleszkedik
az exhumált halottakhoz. Mintha lenne köze -
már csak köztere van, ameddig
az űre elér.
Belétek ér el. Talán mert űr van bennetek, ahol a
saját mítoszaitoknak nyithattak volna levegős
járatokat az elmaradt esti mesék. Apu
és anyu a hibás. Mert hinni akartok, és
tényleg nincs más. Amiben.
Szerintetek csak ez a verbálcsihipuhi van.
Pedig az egyetlen biztos, a vagyok.
Minden más bizonytalan.
Ingó egy csónakban evezés a
csupasz ágak közt, fenn a levegőben.
Lyukas zászlók és lyukas beszédek
a Terror Háza előtt. Fröccsöntött próbababák
mikrofonpróbája. Pedig alig
másfél kilométerre épp
zajlik egy másféle, friss, rügyező
vértelen és valódi forradalom.
Jogotok van hallgatni. De inkább beszéljetek:
rendet és szert. A betegség
nagyobbat erjed a csöndben.
Népmese-hőseim, beszéljetek!
Erjedt szavakat, amik
lehullajtották magukról a jelentést -
addig se lőttök. Mert hogy az ágzörgető mesétek
belső logikája szerint most már
lassan az jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése