A barátom túrázni volt a Tokaj alján
csak azért is. Mert a szíve olykor dadogva
más ritmust üt, mint amit haladvány
esteledésben a Hold is beragyogna -
dacból, humorral. Mert lehet, hogy ez
az utolsó alkalom, és persze mindig az.
Feltekerhetetlen lélegzet párája ékszerez -
a barátom él, felnőtt ember, és igaz.
Csak összenyálazni tudtam a szavakkal
ezt a tisztaságot. Dacból, humorral, aki így
apa és férj, és élte hatalmasabb dal,
az többet érdemelne, mint az élni higgy
rossz forma-közhelyét. Mert hiszi ő,
Bár szóba nem dadogná persze ezt sem.
Engedd, te mindenséges értetlen éltető,
hogy ennél tisztább formákban hitessem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése