A szépek megörökítik magukat
amikor szépek.
Én csúnya ember vagyok,
szerencsére nem öröklődöm.
Elemelkedik egy csatornafedél az
alászorult szennyes létől
valahol egy parton, áradás és
zivatar egyidejű játékszereként.
De a zivatar és az áradás is elmúlik.
Az a szerencse, hogy elmúlunk, ahogy
az öntöttvas karikán a purdék
szörfölése -
a csatornafedél is aluszik, és
nem álmodik a lebegésről.
Hiszen ő se szép.
Hiszen ő se szép.
Törvénybe kellene iktatni, hogy
itt csak a szépek álmodhassanak,
ők is csak addig,
amíg szépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése