Az ihletem méregalapú.
Kell hozzá a mérgetek, meg a füstben
megtestesülő szentségtelen ostya-íz.
Ha nem vagyok mérges, meg sem szólalok -
amolyan növény, égetés előtt, szélcsendben
és szűrt fényben, ami nem csal a levelekre
nyújtózó moccanást.
A harmóniámnak nincs harmóniuma. Az
a csend. Még csak nem is csönd -
nem őz, nem űz, nem is mélyül, semmilyen
aktivitása nincs. Ha nem mérgeznétek és
nem mérgezném magam, akkor
csak megülnék a gyökereimen,
földbe se rágva.
Ne mérgesítsetek fel, és
akkor végre tényleg elhallgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése