Az olvasó részvétele

Budapest főváros tájékozási tervrajza -
gyönyörű név egy térképnek.
Mérték és tájolás, egy a tizenötezerhez,
az akkori Soroksári út ma Lónyay utca
csak egy példa az idő szemen ütő
változásaiból.

Felnőttként ott laktam huzamosabban először ebben
az ország-sportszívben, ami túlnőtt
azon a térképen rögzített méreten,
bár akkor éppen Szamuely utcának hívták,
amikor ott laktam, átmenetileg,
az egyik öröknek szánt átmenetben.

Érdekes módon nem találom a bibliográfiákban:
rajzolta Benedict J. 1890, ez hasonlít, de nem az;
Jauernig Nándor, 1877, Stadler nyomás, talán,
de nincs kép róla az adatbázisban;
viszont kép alapján csak művészpapír, az emag.hu-n,
meg a Meet Bomo Art Budapest-en.
Szép név. Művészpapír.
máshol nem lelem: dokumentált múlt
mégiscsak csonkolt végtagja.

             Az akkori Soroksári út ma Lónyay utca?
             Itt valami zavar van. Ez nem lehet.
             Nyúl utca volt, a Két Nyúlhoz nevű
             kocsmáról - finom, húsvéti koincidencia,
             kis easter egg -
             de sehol szó nincs róla, hogy...
                                                               avagy
             rosszul látom? Ezt benéztem?
             Összekeverem a Ráday utcával?
             az ér ki a Bakátsra - és jé! Azt tényleg nevezték
             Schorokscharergasse-nak, látod...

             Még a végén kiderül, hogy nem tudok

             se múltat, se térképet olvasni.

Mindezzel együtt: tényleg belélegeztem azt

a környéket. Ahol az első este sikolyig fajuló 

családi perpatvart adtak a szemközti házból,

ugyanakkor kigyulladt a szomszéd, 18. számú

épület pincéje - ez a város két, rendőrökkel és

tűzoltókkal leforgatott valóságsóval köszöntött,

mint kedves nézőt.

Járok arra. Nézem azóta is.