Béla szerint

Nem tudom, melyik a rosszabb. Ha meggyőződésből,
vagy ha a nyers szükségszerűség diktálja. Béla szerint
Channan a hibás, ez a parfümös, szerény, de
igen befolyásos öregember, aki már rég
nem tölt be semmiféle pozíciót a Szinhedrionban,
úgy mondanánk most, nyugdíjas nemzetvezető,
aki hátralépett egy lépést és előre kettőt:
a megkerülhetetlenségbe. Mert nem ő mossa a kezeit,
még akkor sem, amikor a kézmosást amúgy
oktató jellegű kisfilmeken propagálják.
Ő csak bizonyos fontos folyosók bizonyos
fontos népének ad bölcs és iránymutató tanácsokat.
Irányt mutat, úgymond a felismert szükségszerűség
nevében - nem tehet róla, hogy arra a Golgota esik,
hogy abba az irányba. Pont. Nem ő mossa a kezeit, mert
nem koszolja össze őket. Csak megfontolt,
megválogatott szavakkal körülírja, hogy ez a
vándortanító veszélyes, és általa kell példát statuálni,
hogy okuljanak a népek. Béla szerint ez a
kifinomult, zene- és színházszerető, kedvesen
mosolygó, minden gesztusában kulturált nagypapa
a hibás. Mert hideg számítás és valaha volt
sérelmek őrizgetett melege keveredik illatos ajka
mögött a szájüregben, egyfajta enyhe, alig zavaró
gyomorszag azért megüli körülötte a levegőt,
miközben paskolja ápolt kezével a Főpap szintúgy
munkát sose látott, gyűrűs jobbját: nincs más 
választásotok. Feszíttessétek meg. A rómaiakkal.